Ennek a szobornak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170. évfordulója adná az apropóját. Még egy 48-as szobor, minek? – adódhat a kérdés. Mert valami egészen újról, újragondolásról lenne szó. A kiinduló ötlet szerint egy több méter átmérőjű magyar kokárda valósulna meg. A látványos műalkotás felhívná a figyelmet arra a szimbólumunkra, amelyet minden magyar ismer, de mindenki az ünnepnaphoz, március tizenötödikéhez köt. Amelyet akkor előveszünk, aztán a következő esztendeig a fiókba rejtjük. Ezzel a szoborral is szeretnénk a magyar kokárdát „időtlenné” tenni, hogy ne csak akkor legyen velünk, amikor tavaszodik. Ha van jelkép, ami összeköt, akkor ez az. Először Petőfi Sándor és Jókai Mór tűzte ki, volt, amikor bűn volt viselni, most szoborral üzenhetnénk: van, ami örök, és leküzdhetetlen.